Egy lyuk van a szívem helyén....

Najó, nem ott, hanem a fogamban. Ezért meglátogattam a körzetileg kirendelt fogorvosomat. Vagy mit. A státusa nem tisztázott, asszem magánzók, így telefonon nem is tudtak felvilágosítást adni, kihez tartozom, de azt mondták kapjak el helyben egy orvost vagy nővért és érdeklődjem tőlük. Meg is tettem, aznap már nem voltak ott, másnap 2-től rendeltek. Visszamentem hát másnap, ezúttal jó egy, másfél órát kellett várnom míg sorra kerültem. Már épp dajkálni kezdtem magamban az elégedetlenséget, mint egyetlen fegyveremet a tehetetlenség meg a düh ellen, hogy nem vagyok határozottabb a TB-kártyával, mikor végre bejutottam. És innentől fogva tök jó volt. Rendes, decens rendelő (mondjuk nem tudom, mit vártam), normális doktornő (talán valami életunt, dohánytól megsárgult kezű nőre számítottam). Megnézte, már jó mély, lehet, hogy gyökérkezelni kell, fáj-e éjjelente, nem, csak ha hideget eszem-iszom, stb. Beadta az érzéstelenítőt, vártam kint egy kicsit, aztán nekilátott. Alig éreztem valamit, ment a nyálelszívó, öblített, köptem, a Just a Gigolo szólt a rádióban (igaz, valami feldolgozás), égett dentin illata szállt a levegőben, minden rendben volt. Komolyan mondom, szinte élveztem. Jó sokat fúrt meg turkált, közben meg évődtünk, hogy sose maradok nyugton, meg nem tartom elég magasra a fejem. Végül berakott egy ideiglenes tömést, jövő héten kell visszamennem, kiderül, szükség van-e gyökérkezelésre. Megkérdeztem, hogy most fizessek-e vagy majd akkor, és hát nem is kell fizetni. Azóta nem is fáj a fogam, szóval teljesen elégedett vagyok. Az a jóleső érzés tölt el, hogy jól használják fel a TB-járulékomat, és korrekt szolgáltatást nyújtanak cserébe. Úgy tűnik, még manapság is lehet jó élménye az embernek a magyar egészségüggyel. Remélem, nem kiabálom el.